Borsmenta – Ébred a Mátra


Borsmenta – Ébred a Mátra
2016.10.13. | Szabó Edit
Történelmi borvidékünk fehérben és vörösben, Benedek Péter, Centurio – Ludányi Balázs, Losonci Bálint, Major Levente és a Bori Mami gasztrobisztró „szemüvegén” át…

Magyarország legnagyobb hegyvidéki borvidéke itt van az orrunk előtt, Budapestről majdnem el is látunk odáig, valamiért mégis ritkán kanyarodunk arra. Pedig a Mátra különös kincseket kínál. Árnyas erdei ösvényeket, ahol sétálni, túrázni télen-nyáron jó, csodálatos fennsíkokat lélegzetelállító panorámával, kalandparkot nemcsak gyerekeknek, kisebb családi gazdaságokat, ahol sajtok, szörpök, lekvárok készülnek, és kiváló borokat rejtő borospincéket, amelyek felfedezése különös öröm a borkedvelők számára.

Egy jó étterem azonban sokáig hiányzott a repertoárból. Próbálkozások voltak ugyan, de a nagy lendülettel induló vállalkozások sorra-rendre kudarcot vallottak. Makacsul tartotta magát az a tévhit, hogy a mátrai emberek nem igénylik a kifinomultabb ételeket, és nemhogy csúcsgasztronómia, de valójában vendéglő se nagyon kell oda. Aztán két éve megnyílt a gyöngyösi Bori Mami, ma is élő és virágzó cáfolatként.

A Bori Mami italkínálata is a szűk környezethez igazodik. A borlapon a Mátra népszerű, fiatal borászai igen hangsúlyosan szerepelnek, nem nehéz hát helyi bort választani a minőségi ételek mellé. Gyöngyös környéke számtalan kiváló termőhellyel büszkélkedik, és aki egyszer járt már szüret előtt a Sárhegy déli lejtőin, még nagyobb bizalommal emeli le a mátrai borokat a polcról. Hát még aki olyan szerencsés, hogy egy rövid, ám annál tartalmasabb gyalogtúra során ismerheti meg a Gyöngyös környékén alkotó termelőket! Mi ezt tettük egy derűs szeptember végi napon.

Az őszi napfény pazar fénybe vonta a Sárhegyet. A dűlőút végében óvodások vidám csoportjával találkoztunk, kis vödrük megtöltve érett szőlővel gondosan. A szüret itt az élet része, kicsit szégyenkezünk is, hogy mi kimaradunk a munkából. Utunk első állomásán Ludányi Balázs, a Centurio Szőlőbirtok tulajdonosa vár ránk, az ő saját pezsgőjével koccintunk a megérkezés örömére. Ahogyan a Mátrában sok hozzá hasonló fiatal, Balázs is beleszületett a szőlőművelésbe és a borkészítésbe. Gyerekkora óta az értékteremtő borászkodás közegében él, nem volt hát különösebben nehéz azonosulnia ezzel a szemlélettel.  Kicsi, de annál szerethetőbb ültetvénye Gyöngyöstarján határában, két kiváló dűlőben található. Az összesen 3,5 hektáros földdarabon minden évben különleges, egyedi borok születnek, Balázs ugyanis komoly hangsúlyt fektet a szőlőnövény, a természet és a termőhely egyensúlyára. A 2014-es évjáratból készített nyerspezsgő üde, szinte virgonc, nagyon boldogító ital. A pezsgősítést Szentesi József végezte. Jó lenne belőle szilveszterre bespájzolni egy palackkal. Balázs szürkebarátját mindig szeretjük, a sokadik töltésű fahordóban érlelődött bor most is jó hatással van a lelkünkre, de meg kell kóstolnunk az Összetett névre keresztelt 2015-ös kékfrankos-cabernet franc birtokházasítást is. „Miért összetett? Mert minden összetett – mondja Balázs –, a Mátra is, az élet is, és ez a bor is. Jó lenne, ha végre meg tudnánk fogalmazni a Mátrát, azt, hogy mit jelent ez a termőhely nekünk, borászoknak, és hogy mit jelent az itt készülő bor.” Nos, a megfogalmazásban egyelőre nem tudunk segíteni, abban viszont igen, hogy elmondjuk: amíg Balázshoz hasonló, útkereső, tépelődő, de folyton megújulni képes, lendülettel, odaadással és alázattal dolgozó borászok lesznek ezen a borvidéken, addig a megfogalmazott üzenet közvetítésében boldogan segítünk.

Benedek Péter, a folyton mosolygó, jókedvű bohém szintén Gyöngyöstarjánban él. Tizenöt hektáros birtokának első darabját a nagyszüleitől kapta ballagási ajándékként, de nem azért, hogy kijelöljék az útját, hanem azért, mert ő kérte. Mióta az eszét tudja, bort szeretne készíteni, el is kezdte fiatalon. Most 31 éves, de jellegzetes mosolyát és nagy műgonddal palackozott chardonnay-ját minden borkedvelő ismeri. A munkában a szülei segítik, na meg az a komoly tapasztalat, amit a 2008-as kaliforniai tanulmányútjáról hozott haza. A chardonnay mellett egy hárslevelűt is kóstolunk. A Barnatanya-dűlő mészköves talaján született bor saját szelektált élesztővel erjedt, és sokadik töltésű hordóban pihent néhány hónapot. Ez a kedves, gyümölcsös és ásványos bor van most Péter temékpiramisának a csúcsán, és hamarosan oda kerül majd a jelenleg még nem kóstolható kékfrankos is.

Losonci Bálintot aligha kell bemutatni a mátrai borok kedvelőinek. Korábban a legendás szaklap, a Borbarát újságírójaként dolgozott, és egy Szepsy Istvánnal készített interjú indította el a borkészítés rögös, de sok örömöt adó útján. Egyharmad hektárral kezdte, most kicsivel több mint hat hektárról szüretel. Egy darabig ingázott Budapest és a Mátra között, ám 2008-ban családjával együtt Gyöngyöspatára költözött, és azóta az itt születő borok állnak érdeklődése homlokterében. 2011-ben egy szűk szakmai grémium őt választotta az Év Borászfelfedezettjének. Boraiban a kő erejét, a talaj csodáját szeretné megmutatni, az általa művelt területeken minősített biogazdálkodást folytat. A kóstolást egy rajnai rizlinggel kezdjük, amiből már a pincében is alig akad néhány palacknyi. Úgy tervezték, a fiatal ültetvény második szüretéből készült bor egy évig talán kitart, de három hét alatt elvitték a rajongók. Hírmondója még maradt, azt kóstolhatjuk most, és várjuk a következő évjáratot. A Mátra vörös arcát Losonci Bálint szerint is a kékfrankos fajta képes megmutatni a legsokoldalúbban. A most kóstolt 2011-es bor a Gereg-dűlő termése, egy kiló körüli tőketerheléssel készült, és 3 évig érlelődött fahordóban. „Mi komolyan vesszük ezt a fajtát, és hiszünk az erejében. Ha mások is ezt teszik a Mátrában, nagyszerű vörösborokat kóstolhatunk innen a jövőben. Rajtunk nem fog múlni” – ígéri Bálint, és nincs okunk kételkedni az egyik leghitelesebb mátrai termelő szavaiban.

Utunk következő állomásánál a Benedek Gyümölcsfarm szörpjeiből, valamint a Nagyrédei Kecskefarm sajtjaiból kaptunk ízelítőt, a hegy tetején pedig vidám zeneszó fogad. „Jó bort iszom, Abasárit” – énekli Kálmán bácsi, húzza a harmonikáját, és a napszemüvege mögül huncutul kacsint. Látszik, hogy nem először szórakoztatja a kóstolásra érkező vendégeket. A terített asztalon a Bori Mami étterem nagyszerű hideg ízelítője: sonkák, kolbászok, sajtok, mind a környékbeli termelőktől. A melléjük kínált bor valóban abasári, mégpedig nem kisebb személyiség, mint az Abasári Általános Iskola igazgatójának pincéjéből.

Major Leventéről igen elismerően beszélnek a környék borászai. A földrajz szakos tanár mindent tud a hegységet alkotó kőzetekről, és úgy tiszteli a Mátrát, mint nagyon kevesen. A Kossuth Lajos Tudományegyetemen végzett, és évekig egy budapesti gimnáziumban tanított. Két éve költözött Abasárra, azóta a gyerekeknek rollert vásárolt az iskola, és most épp egy gördeszkapálya építésére pályáznak. Nála a földrajzórák többsége a természetben zajlik, a 131 tanuló ismeri is a környéket, mint a tenyerét. Levente egyszerűen fogalmazza meg hitvallását: hagyni kell a természetet, hadd éljen! Ő is hagyja, és mindent elkövet, hogy megmentse a múlt értékeit. Olaszrizling-ültetvénye 1964-es telepítésű – mások kivágták volna, ő felújította. Az idős tőkék meghálálják a törődést, kevés, de nagyon jó minőségű szőlőt teremnek, amit Leventéék szüretkor nem ládákba, hanem vödrökbe szednek, hogy ne sérüljön a bogyó. A bor készítése is a lehető legtermészetesebben történik: kézi prés, áztatás, mustülepítés, használt hordó. A természetes borok hűen tükrözik a termőhely adottságait, a gyümölcsösség és a mineralitás ad keretet a kortynak. Most csak olaszrizlingeket kóstolunk, pedig van még néhány bor a pincében, érdemes lesz később visszatérni. A szakállas földrajztanárról nem most hallottunk utoljára, ebben mindannyian biztosak vagyunk.

Kálmán bácsi újra nótába kezd, miközben Levente olaszrizlingjeit kortyolgatjuk. „Ajánljuk lazuláshoz, világmegváltó beszélgetésekhez, ízlelgetni, élvezni” – javasolja a borász. Bolondul süt a nap, alattunk Abasár kicsi házai, felettünk a kék ég, jól esik a hűvös bor. Nem is kell ennél többet mondani.

Kapcsolódó írásunk: Bori Mami világa

Fotó:
Szabó Edit
Pintér Árpád